Visszafogott illat. Van benne alma, kicsi fülledtség, az a bizonyos tűzkövesnek mondott aroma, illetve egy kis cukorkás-mézes-likőrös jelleg. Szájba véve van a borban test, súly, de mégse ad sokat. Édeskésen indulnak az ízek, tán lehet benne valamennyi maradékcukor is, ami bizonyára hozzájárul a teltebb szájérzethez, de a bor habitusához szerintem nem annyira passzol. (Ha persze a bor csontszáraz, vagy szinte az, akkor ezúton is elnézést kérek az idegesítő okoskodásért:)) Találhatunk benne némi gyümölcsösséget, bár nem abból a kifejezett zamatos fajtából. Van egy kis sósság, meg tán itt is egy kis gyógynövényes-gyógycukorkás ráadás. Kicsit olyan semleges az egész, ami fiatal somlóikban sokszor nem is olyan meglepő, nekem legalábbis általában némi palackos érlelés után sokkal vonzóbban szoktak megjelenni a termőhely jellegzetességei. Savban mindenképpen lehetne fickósabb, főleg az édeskés indítás után, így olyan túlzottan kerek, már-már komótos a bor. Nehéz megragadni a lényegét, én legalábbis nem találtam meg, hogy jelen állapotában melyik porcikájáért tudjak szívből rajongani. (4500 Ft. Terroir Club)
