Az idei évben az egyik legnagyobb hazai száraz borélményem volt a Balassa Mézes Mály furmint 2011. (Bortársaság 9950 Ft.) Vastag testű, öblös, letaglózóan intenzív ízű bor. Jó nagy extrakt, sűrű és krémes, temérdek aszalt gyümölccsel, sok-sok buja fűszerrel. Alkohol se kevés, de szinte kell is ennyi egy ilyen nehézbombázó stílusú borba, engem legalábbis egy csöppet se zavart. Kilóméter hosszú az utóíz, az ember csak hümmög és cuppog, meg húba..megezik. **/***
Az eset után érdekelni kezdett, hogy vajon a kedvezőbb árú egyéb dűlős furmintoktól kapok-e valami hasonlót, vagy esetleg megközelítőt? Először rápróbáltam a Nyúlászóra (Bortársaság 4950 Ft.) . Érződik ezen is a nagyon érett sárga húsú gyümölcsösség, de megközelítőleg sincs benne annyi spiritusz, mint az előzőben. A hordó sokkal hangsúlyosabbnak tűnik, nem tudom, hogy van –e ennek tényleges borászati oka, vagy csak az anyag tud annyival kevesebbet, hogy nem bírja el ugyanazt. Szájérzetre lágyabb, puhább, szétterülősebb, ízre csak közepes az intenzitás, a maradékcukor is rendesen érződik, ami itt és most, különösebb mélységek nélkül inkább tovább csökkenti a bor komolyságát. Persze szerintem. Kicsit olyan érzetem volt, hogy sokat akart a szarka...Nálam nem ért csillagot.
Ez után kicsit félve közelítettem a Betsekhez (Bortársaság 6390 Ft.). Az első szippantás szerencsére minden fenntartásomat elűzte. Érett, gazdag gyümölcsösség, de van még benne valami mélyről jövő, nagyon vonzó és egyedi kombináció, amit nem tudok jól körülírni. Nem tudom, hogy fűszeresnek, ásványosnak mondjam-e, vagy egész másnak, de odatapasztja az orromat a pohár fölé, nehéz vele betelni. Szájban is nagyon rendben, ha nem is ad annyira sokat, mint az illat. Finom krémesség, jó zamatok, a mérettel teljesen arányos intenzitásban. Sok gyümölcs, karakter, jól elférő hordó. Izmos, tömör test, a savak is a helyükön, jó tartás, gerinc, szép hosszú a lecsengés. Nincs hibája. **
