X-bor

Nagyon megfog már az illat. Nyers ananász, tejszín, és málna. Hallottak már ilyet? Fehérborban tömény, édes, szaftos málna. Felőlem jöhet. Kirobbanóan zamatos szájban, a maradékcukor is érződik tisztességesen. Kedvünk volna beleharapni, miközben irgalmatlan mennyiségű savai vannak. Tisztára, mint a lime-nak. Ezt hívhatja az angol találóan „mouth-watering”nek. Tódul a nyál az ember szájába, még a könnyünk is kicsordul. Pedig érettek, semmi élük nincs, csak egyszerűen ezt hozzák elő. Szép hosszú, meglehetősen „dinamikus”, mint élmény. Nem feltétlen találná mindenki harmonikusnak, de engem megvett. **  (Terroir Club 6000 Ft. az aktuális évjárat)

Az idei évben az egyik legnagyobb hazai száraz borélményem volt a Balassa Mézes Mály furmint 2011. (Bortársaság 9950 Ft.) Vastag testű, öblös, letaglózóan intenzív ízű bor. Jó nagy extrakt,  sűrű és krémes, temérdek aszalt gyümölccsel, sok-sok buja fűszerrel. Alkohol se kevés, de szinte kell is ennyi egy ilyen nehézbombázó stílusú borba, engem legalábbis egy csöppet se zavart. Kilóméter hosszú az utóíz, az ember csak hümmög és cuppog, meg húba..megezik.  **/***

Az  eset után érdekelni kezdett, hogy vajon a kedvezőbb árú egyéb dűlős furmintoktól kapok-e valami hasonlót, vagy esetleg megközelítőt? Először rápróbáltam a Nyúlászóra (Bortársaság 4950 Ft.) . Érződik ezen is a nagyon érett sárga húsú gyümölcsösség, de megközelítőleg sincs benne annyi spiritusz, mint az előzőben. A hordó sokkal hangsúlyosabbnak tűnik, nem tudom, hogy van –e ennek tényleges borászati oka, vagy csak az anyag tud annyival kevesebbet, hogy nem bírja el ugyanazt.  Szájérzetre lágyabb, puhább, szétterülősebb, ízre csak közepes az intenzitás, a maradékcukor is  rendesen érződik, ami itt és most, különösebb mélységek nélkül inkább tovább csökkenti a bor komolyságát. Persze szerintem. Kicsit olyan érzetem volt, hogy sokat akart a szarka...Nálam nem ért csillagot.

Ez után kicsit félve közelítettem a Betsekhez (Bortársaság 6390 Ft.). Az első szippantás szerencsére minden fenntartásomat elűzte. Érett, gazdag gyümölcsösség, de van még benne valami mélyről jövő, nagyon vonzó és egyedi kombináció, amit nem tudok jól körülírni. Nem tudom, hogy fűszeresnek, ásványosnak mondjam-e, vagy egész másnak, de odatapasztja az orromat a pohár fölé, nehéz vele betelni. Szájban is nagyon rendben, ha nem is ad annyira sokat, mint az illat.  Finom krémesség, jó zamatok, a mérettel teljesen arányos intenzitásban. Sok gyümölcs, karakter, jól elférő hordó. Izmos, tömör test, a savak is a helyükön, jó tartás, gerinc, szép hosszú a lecsengés. Nincs hibája. **

Már illatra is nagyon kedves, ömlik belőle a sok mosolygós piros gyümölcs. Kóstolva is harapnivaló, ízletesen fűszerezett, lédús, szaftos meggy teríti be szánkat. Telt-idomú méretek, egyszerre élénk és mégis jólesően lágy. Közepesen hosszú, remek egyensúly, kerek,  sehol egy kiálló, oda nem illő részlet. Nem egy bonyolult lélek, de csupa öröm, nekem legalábbis semmilyen hiányérzetem nem volt. *   Bortársaság 2950 Ft.

Chateau Le Pey Medoc Cru Bourgeois 2010:  Lidl-lázban ég az ország, gondoltam ezt én is megpróbálom, ha már ilyen jó szívvel javasolja a tanult kolléga. Nem valami intenzív az illat. Diszkrét tejszínesség, kapucsínó-krém, jóféle, de visszafogott feketeribizlis gyümölcsösség. Kóstolva is ilyen, alapvetően az ízlésesen használt hordóról szól (legalábbis nekem úgy tűnik), mely sikeresen magába integrálta a tiszta, de elég vékonyka mennyiségű  gyümölcsöt. Jó egyensúly, egyben van az egész, ugyanakkor pofonegyszerű, kissé híg és elég rövid. Alapvetően rendben van, gondolom erre lehet azt mondani, hogy jó gasztro-bor. Lidl 2800 Ft.

Losonci Bálint Pinot Noir Gereg 2011:  Nem sokat ad az illat. Kicsit túlérett, de ami kevésbé tetszik, hogy inkább „lelkét vesztett” gyümölcsök ugranak be. Visszafogott sötét bogyósok, némi konyakosság, étcsokoládé.  Méreteit tekintve közepes, ízei is nehezen megfoghatóak, kevés intenzitással. Cserei szilárdak, savai feszesek, de mélység, íz-telítettség híján kissé üresnek hat.  A lecsengés jó közepes, a vége kissé kesernyés, szárító.  Őszintén megmondom, amennyire vártam ezt a bort, épp akkora csalódás. A jóval olcsóbb  birtok pinot noir nekem ártól függetlenül is sokkal jobban tetszett. Bortársaság 6900 Ft.

Domaine Aubert et Pamela de Villaine Mercurey les Montots 2011:  Élénkebb a gyümölcseit tekintve, de szintén meglehetősen visszafogott. Főleg fanyar piros ribizlire asszociáltam diszkrét pörkölési aromák kíséretében, némi földességgel és mintha egy minimális bőrös-animális jellege is lenne. Kóstolva karcsú és szintén nem valami odaadó. Az ízek tiszták, frissítőek, de lehetnének sokkal intenzívebbek. Olyan vékony és kevés érzetet kelt. Van az egésznek gerince, tartása, csersavai és savai a helyükön, semmi nem lóg ki. Az utóíz  szintén jó közepes, de teljesen tiszta és csontszáraz. Mindezek bizonyítják, hogy ez egy jó bor, érezhetően profibbnak és egyensúlyosabbnak is éreztem az előzőnél, de mit szépítsek, én ettől is sokkal többet vártam. Legalábbis a korábbi évjáratok direktebben hatottak az örömközpontra  :)   Terroir  Club 8000 Ft.

Nem túl bőbeszédű a tétel neve ugye? Főleg ismerve a németek névadási szokásait a borok terén :)   Egy moseli "sztárpince" szortimentjének legalján vagyunk, a tulajdonképpeni birtokbor ez.  Külön megnevezés nélkül bizonyára "off-dry" azaz "feinherb" fokozatra kell számítani, tehát jó félszáraznyi cukorka biztos lesz benne. 9 Euroért jutottam hozzá innen. Jellegzetes hűs citrusok, lime, grapefruit, fanyarkás zöldalma, csemegeszőlő. Lehet leírva ez nem tűnik fel, de mégis szinte összetéveszthetetlen, ezeket az ízeket, ilyen kiadásban, ilyen fűszerezettséggel eddig csak német rieslingekben, főleg moseliekben éreztem. Kicsi test, de mégis jó zamatok, sok-sok penge sav, és csak annyi maradékcukor, hogy az egész finom legyen, még akkor is ha nem szeretnénk ezt a rengeteg savat. Pofonegyszerű, nem is hosszú, elég gyorsan véget ér, de nem baj, a poharak sűrűn követik egymást. *

Visszafogott illat. Van benne alma, kicsi fülledtség, az a bizonyos tűzkövesnek mondott aroma, illetve egy kis cukorkás-mézes-likőrös jelleg. Szájba véve van a borban test, súly, de mégse ad sokat. Édeskésen indulnak az ízek, tán lehet benne valamennyi maradékcukor is, ami bizonyára hozzájárul a teltebb szájérzethez, de a bor habitusához szerintem nem annyira passzol. (Ha persze a bor csontszáraz, vagy szinte az, akkor ezúton is elnézést kérek az idegesítő okoskodásért:))  Találhatunk benne némi gyümölcsösséget, bár nem abból a kifejezett zamatos fajtából. Van egy kis sósság, meg tán itt is egy kis gyógynövényes-gyógycukorkás ráadás. Kicsit olyan semleges az egész, ami fiatal somlóikban sokszor nem is olyan meglepő, nekem legalábbis általában némi palackos érlelés után sokkal vonzóbban szoktak megjelenni a termőhely jellegzetességei.  Savban mindenképpen lehetne fickósabb, főleg az édeskés indítás után, így olyan túlzottan kerek, már-már komótos a bor. Nehéz megragadni a lényegét, én legalábbis nem találtam meg, hogy jelen állapotában melyik porcikájáért tudjak szívből rajongani.   (4500 Ft. Terroir Club)

Ráspi Fertőrákosi kékfrankos 2011:  Primőr piros bogyósok, főképp meggy, pici hordóvanília. Nem rossz, nézzük mit tud szájban. Karcsú méret, mérsékelten intenzív, de tiszta gyümölcsösséget felmutató íz. Sok sav, kellemes feszesség, minimális tannin, nem valami hosszú lecsengés. Kissé elmarad a korábbi évek alapkékfrankosaitól, de így is jóivású cucc. Az áráért elfogadható élményt nyújt, viszont kétségtelenül nem sarkall újabb palackért elrohanni.    (2290 Ft. Bortársaság)

Ernst Triebaumer Blaufrankisch Rust (Burgenland) 2012:  Töményebb és komplexebb gyümölcsösség, a szokványosabb meggy helyett inkább málnás-szedres-szilvás karakterű, plusz van egy csomó fűszer, melyek azonosítására nem vállalkoznék. Mértéktartó, közepes test mellett intenzívebbek, haraphatóbbak ízek, miközben ez is teljesen tiszta, feltehetőleg csupa gyümölcsből származó értékekkel. Korrekt hossz, végig tömör és jól kitöltött. Fasza, csak ajánlani tudom. *   (3150 Ft. Bortársaság)

X-bor, azaz az „x-faktor” keresése a borokban. Mit értünk ez alatt? Bármit, ami megérint bennük, bármit, amiért rajongani lehet, bármit, ami miatt emlékezetessé válnak.  Ez a blog ennek megfelelően a személyes élmény oldaláról igyekszik a borokhoz közelíteni, értsd teljesen szubjektív módon, tehát a legkisebb mértékben sem szeretne függetlenedni az egyéni ízléstől annak érdekében, hogy valamiféle "objektivitásra" törekvő értékítéletet próbáljon megfogalmazni a borokról.  

Az élmény mértékét egy egyszerű háromcsillagos rendszerben fogom jelezni. A fentiek értelmében óva intek mindenkit, hogy ezeket "ítéletként" kezelje. Még csak nem is azt jelzik, hogy mit gondolok a bor általános minőségéről, csakis annyit, hogy momentán, a kóstolás pillanatában mekkora hatással volt rám az adott nedű. Semmiféle tudatos kompenzálás, erények és hátrányok átgondolása, ütköztetése, egyáltalán a minőség ésszel történő érzékelése, csakis a "zsigerből" érkező reakció kifejezése. Tetszik ez a bor? Tényleg szeretem? Szeretném újra átélni a kóstolási élményt? Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy elmondjam: bizonyos mértékig a borok ára is szerepet fog játszani ezekben a csillagokban, hiszen lássuk be a megelégedettségünk fokát azért igencsak tudja befolyásolni, hogy mibe is fájt ez nekünk. 

Röviden a fokozatokról:

***  Fantasztikus élmény, akár évekig meghatározó emlék

**    Nagy élmény, le a kalappal

*     Tetszett, megfogott, szívesen találkoznék vele újra

Azok a borok mellé nem teszek csillagot, melyek nem igazán tetszettek, nem érintettek meg, nem ízlettek, esetleg nem értettem őket, vagy csak egyszerűen nem érték el az ingerküszöbömet ahhoz, hogy élményként emlékezzek rájuk. Megint csak mondom: ettől még lehetnek ezek teljesen tisztességes, remek minőségű borok is, akár abszolút értékelésre méltó erényekkel, csak ez a blog egyszerűen nem arról fog szólni, hogy az ész miképpen "erőszakolja" meg a szívet. :)

Dióhéjban ennyit. Majd meglátjuk mi lesz ebből.